A Bitcoin és a hozzá hasonló deflációs kriptovaluták ellen való spekuláció nemcsak értelmetlen, de kockázatos is lehet. A kínálat fix, a narratíva pedig mélyen gyökeret vert a közösségben, ami hosszú távon felfelé nyomja az árfolyamot. Ezt állítja Brendan Greeley pénzügyi történész a Financial Times véleményrovatában, hozzátéve, hogy a shortolóknak a technikai struktúra és a közösség elsöprő hite mellett az egyre erősödő intézményi elfogadással is szembe kell nézniük. A növekedés fundamentumait azonban egészen máshová helyezi, mint a kriptósok, és a végcélról alkotott kép is merőben eltérő.
Greeley arról számol be, hogy az emberek többsége megijed, amikor a pénzügyi történész szakmája kerül szóba. A lelkesedést és a kíváncsiságot általában egyetlen csoportnál érzi, mégpedig a kriptósok körében. Szerinte ők azok, akik tisztában vannak az alapokkal, valamint érdekli őket a pénz története és a pénzügyi rendszer kérdései.
Ennek ellenére a „kripto apákkal” folytatott beszélgetésekben az egyetértés egy ponton, az episztemológia környékén megszűnik. A megismerés feltételének, korlátainak, forrásának és módszereinek összességét a kriptósok általa ismert csoportja a szoros anyagi megtérülésben keresi. Számukra egy ötlet sikere fogadással, piaci alapon dől el. Ha kifizetődik, az ötlet jó, és aki rá tett, annak igaza volt; bukás esetén pedig az ellenkezője.
Az itt végződő beszélgetések a deflációs valuták kérdéséből, hosszú távú fennmaradásából és hasznosságából indulnak ki. A kriptósok szerint többek között ez igazolja a Bitcoint, ami évről évre bizonyítja relevanciáját a piacokon. Ezzel szemben Greeley a hosszú távú társadalmi tapasztalatokra mutat rá.
Ez a fajta pénzügyi alapokon nyugvó gondolkodás minden bizonnyal Nassim Nicholas Taleb hagyatéka, aki szerint a pénzügyi kockázat nélküli vélemények értelmetlenek. Hogyan is foglalhatunk valamiről állást, ha benne sem vagyunk a játékban, ha nem érezzük a bőrünkön a tetteink és állításaink következményeit?
Míg a kriptohívők a piacban keresik az igazolást, amit évek óta egyre erősebben meg is találnak, addig sokan inkább a narratívát, a közösségi hitet és a történelmi távlatot figyelik. Az pedig bizonyos: a rövid táv és a hosszú táv gyakran szöges ellentéte lehet egymásnak. Gondoljunk az ipari forradalom első évtizedeire, amikor egy hasznot húzó szűk csoporton kívül mindenki a vesztes oldalon állt. Persze a piac igazolta, a társadalom nem igazán, a „fejlődés” pedig töretlenül haladt előre.
A pénzügyi haszon vagy veszteség mint mérőeszköz helyett Greeley inkább a történelmi példák felé nyúl. Szerinte a bitcoin ősi formái, a kemény, limitált pénz mint monetáris standard csak két csoportnak kedvezett. Példának a korai modern olasz városok tőkéseit említi: egyrészt a kereskedőket, akik alacsony bizalmi környezetben kereskedtek, másrészt a hitelezőket, akik jelentős hasznot húztak a kölcsönökből szerzett törlesztésekből. Ezen kívül mindenki más elszenvedője volt a deflációs normáknak.
Érdekelhet: Elbukhat a Bitcoin, ha nem lesz belőle valódi pénz
Itáliában, majd a 18. századi Amerikában hasonló megoldásra jutottak. Alternatív eszközöket hoztak létre, ahol szükséges volt: például a tengerentúli kereskedelemben a deflációs, erősebb alapokon nyugvó eszközöket választották, míg a belső kereskedelemben inflációs eszközöket alkalmaztak.
Barry Eichengreen közgazdász szerint a modern aranystandardot is végső soron a társadalmi elégedetlenség, a demokrácia érvényesülése döntötte meg: az emberek egyszerűen gyűlölték a deflációs rendszert. Ez a múltbeli tapasztalat pedig komoly figyelmeztetés lehet a Bitcoin számára.
Itt három pont kerül megfogalmazásra. Először is lehetséges, hogy valami nagyon jó üzlet, de nagyon sok ember számára nagyon rossz. Másodszor, a kockázatkerülést nehéz nyerő stratégiaként strukturálni. Harmadszor, Greeley kifejti, hogy ő nem a hagyományos értelemben „shortolja” a kriptovalutákat, sokkal inkább a maga történelmi megközelítésében.
Ma úgy tűnik, a Bitcoin
BTC Price
megállíthatatlanul tör előre, és a pénzügyi intézmények mellett már az államok is hajlanak a bevezetésére. A cél nemes, az odavezető út pedig jobbá teheti a pénzügyi rendszert. Ennek ellenére Greeley szerint nehéz megkülönböztetni, hogy a bitcoin használatának célja a vagyonmegőrzés, az adóelkerülés vagy éppen a tőkekimenekítés.
„Én csak azt akarom, hogy a bitcoin maradjon pokolian távol a dollártól. Ez egy érv, de nem hiszem, hogy ez egyben egy üzlet is.”
– foglalt állást Greeley, aki a BTC hasznosságát nem vitatja, de határozottan óva int a deflációs elképzelések túldimenzionálásától.
A Bitcoin értelmét kár is lenne vitatni, de a defláció mint jótékony tényező sok közgazdász számára felfoghatatlan. A deflációt csökkentett költekezéshez, a gazdaság stagnálásához kötik, miközben az adósságterhek visszafizetése nehezedik. A kriptovalutákhoz emellett jelentős volatilitás is társul, ami alááshatja a tisztességes árképzést és a stabilitásba vetett hitet. Mindez végső soron pénzügyi összeomláshoz vezethet, aminek következményeit senkinek sem kell bemutatni.
Brendan Greeley elemzése emlékeztet arra, hogy a kriptovaluták – különösen a deflációs modellekre épülők – nem csupán technológiai innovációk, hanem történelmi tanulságokkal terhelt kísérletek is. A piac rövid távon igazolhatja a Bitcoin erejét, de a társadalmi és gazdasági következmények hosszú távon egészen más képet festhetnek. A defláció vonzereje a befektetők szemében egyértelmű, ám a történelem arra int, hogy ami pénzügyi elitnek kedvez, az gyakran a szélesebb társadalom rovására történik. A kérdés tehát nem az, hogy működik-e a Bitcoin, hanem hogy kinek, milyen áron, és meddig tartható fenn a jelenlegi modell.
Megjelent a BitcoinBázis oldalon.
