A Bitcoin története olyan, mint egy száguldó vonat: amikor elindult, alig ült fel rá valaki, sokan legyintettek, mások észre sem vették, sőt, akadtak jócskán olyanok is, akik az ördög eszközének tarották. Azóta ez a „találmány” egyre nagyobb sebességgel száguld egy hihetetlen cél felé, és … De nem is csúcstechnológiás vonat, inkább főnixmadár ez, amely újra meg újra feltámadt, és az évek során egyre magasabbra szárnyalt, miközben mi, kívülállók csak kapkodtuk a fejünket.
„Ha akkor sejtettem volna, mennyit ér majd egy Bitcoin…!” – ez a sóhaj egyre gyakrabban hallatszik. Nos igen, ha tudtuk volna, mivé válik, talán minden spórolt fillérünket abba fektettük volna a 2010-es évek elején, amikor 10 000 bitcoinért még csak két pizzát kaptál. Aki ma visszanéz az első évekre, nehezen hiszi el, hogy ez a digitális kísérlet ilyen magasra emelkedett. Aki pedig idejekorán eladta, amije volt, ma sírva bánja.
Az egyik ilyen legutóbbi tanulságos történet a Reddit-oldalon jelent meg nemrégiben. A szerzője 2017-ben döntött úgy, hogy eladja a száz darab bitcoinját – akkoriban ez körülbelül másfél millió dollárt ért. Ez a lépés elég volt ahhoz, hogy a volt kriptotulajdonos idejekorán megkezdje a nyugodt nyugdíjas életet.
2017 végén a Bitcoin árfolyama először közelítette meg a húszezer dollárt, a kriptovilág lázban égett, és minden bizonytalannak tűnt. Egy mostani Reddit-felhasználó ekkor döntött úgy, hogy realizálja a nyereségét: száz bitcoinját váltotta át dollárra, nagyjából 1,5 millió dollárért (akkori árfolyamon több mint 160 millió forintért). Nem az egész vagyonától szabadult meg, de ez a lépés elég volt ahhoz, hogy teljesen új irányt vegyen az élete.
Ezt a hozzáállást akkor értjük meg igazán, ha ismerjük a szóban forgó illető előéletét. Szegénységben nőtt fel, ahol a „millió dollár” elérése maga volt a végső cél, afféle családi mítosz. Amikor 2017-ben elérte ezt az összeget, úgy érezte, itt a pillanat, hogy lezárjon egy korszakot, és valóra váltsa a fantasztikus álmot.
Ráadásul a profit lehetővé tette azt is, hogy gondoskodjon beteg családtagjáról, támogassa a rokonait, és egy időre egyszerűen levegye a válláról a pénzügyi terhek nyomását.
Nyolc év telt el azóta. Ma is tudja, hogy ha akkor nem ad el, most nagyjából hétmillió dollárral többje lenne. De amikor arról kérdezik, megbánta-e, a válasza egyértelmű: nem.
A szóban forgó reddit-felhasználó bevallja, hogy nem túlzottan gazdag: de van egy háza, egy öreg teherautója, egy biciklije. Nem vágyik luxusra, nem érdekli a csillogás, nem hajszolja a legújabb kütyüket. Amit akart, megkapta: időt, békét, és azt a sokak számára elérhetetlen szabadságot, amikor már nem a pénz diktálja az élet ritmusát.
A Reddit-poszt alatti kommentfolyam jól mutatja, milyen széles a skála, amikor valaki nyíltan elmeséli, hogy mikor és miért adott el bitcoint. Volt, aki azonnal gratulált: „Nem a temető leggazdagabb embere kell legyél. A döntésed békét adott, és ez felér a nyereménnyel.” Mások humorral oldották a feszültséget: „Richest in the graveyard – ez jó cím lenne egy metálalbumhoz.”
Akadtak persze olyanok is, akik saját fájdalmas élményüket idézték fel. Egy hozzászóló 180 BTC-t adott el ötvenezer dollárért, és azóta is gyomorszorító érzéssel emlékszik vissza rá. Egy másik bevallotta, hogy 2000 bitcoint szórt el két számítógépes játékért még a korai években. Ezek a vallomások egyszerre abszurdak és emberiek – mindenki keresi bennük a saját történetének visszhangját.
És ott voltak a pragmatikus hangok is. Valaki leírta: „Eladni nem végleges. Én is kiszálltam 60 ezernél, majd visszavettem 23 ezernél. A lényeg, hogy hosszú távon építsd a pozíciódat.” Ez a hozzáállás azt mutatja, hogy nem minden eladás egyenlő a végső búcsúval – a piac hullámvasútján mindig van lehetőség újra beszállni.
A közös azonban mindegyik történetben ugyanaz: a kettősség. A megkönnyebbülés, hogy időben realizált valaki, és a sajgó gondolat, hogy „mi lett volna, ha tovább tartom”. Ez az érzés szinte minden kriptós döntés állandó kísérője.
Éppen ezért alakult ki a közösségben a HODL-mítosz: a hosszú távú tartás nemcsak pénzügyi stratégia, hanem pszichológiai menedék is. Aki tartja a bitcoint, annak nem kell később azon rágódnia. Lehet, hogy a jelenben nehéz kivárni, de talán épp ez az egyetlen út, hogy 15 év múlva ne a nosztalgiázók és a siránkozók csoportját gyarapítsuk, hanem azokét, akiknek tényleg volt türelmük kivárni a digitális arany történetének nagy fejezeteit.
Nem csak azok siránkoznak, akik túl korán adták el a bitcoinjaikat. Az évek során több olyan történet is napvilágot látott, amikor valaki nem önszántából, hanem puszta balszerencséből veszítette el a szépen összegyűjtött érmecskéit.
A legismertebb eset talán James Howellsé. A walesi informatikus 2013-ban véletlenül kidobott egy régi merevlemezt, amelyen több mint 7500 bitcoin hevert. Akkoriban még „csak” pár százezer dollárt ért, ma viszont a világ egyik legnagyobb vagyonának számítana. Howells azóta is próbálkozik engedélyt szerezni, hogy feltúrhassa a newporti hulladéklerakót, de a hatóságok rendre elutasítják. A kincs pedig ott pihen valahol a szemét mélyén, elérhetetlenül.
És ott van a másik, sokat idézett történet: egy felhasználó elfelejtette a hardvertárcájának PIN-kódját, amivel 7,5 bitcoinhoz férhetett volna hozzá. Az évek alatt kétségbeesetten próbálta visszafejteni a jelszót, még hipnózisig is elment – sikertelenül. Végül egy fiatal biztonsági kutató tudott feltörni egy sebezhetőséget, így sikerült megmenteni a vagyont. Addigra a közösség szinte kollektíven izgult érte, mintha egy kriptós thriller főszereplője lenne.
Mint azt a mostani eset is mutatja, a kriptó története tele van megbánással, megkönnyebbüléssel és óriási pechszériákkal. Van, aki időben szállt ki, és nyugalmat nyert. Van, aki eladott, és ma is a homlokát csapkodja. Más egyszerűen elhagyta vagy véletlenül kidobta a digitális kincsét, és csak a legenda maradt utána.
Aki mások hibájából tanul, az bölcsebb lehet – ha másra nem, arra jók ezek a kivételes történetek, hogy tanuljunk belőlük, és irányt mutassanak a mi döntéseinknél. A Bitcoin nem sprint, hanem maraton. Nem az nyer, aki a leggyorsabban szalad előre, hanem aki képes kitartani a végéig. A HODL ezért nemcsak közösségi szlogen, hanem a túlélés receptje is: tartani, vigyázni, és hagyni, hogy az idő dolgozzon.
Lehet, hogy holnap még nem leszünk milliomosok. De ha elég türelmesek vagyunk, talán elkerüljük, hogy egyszer mi magunk írjuk meg a következő elszomorító „ha akkor sejtettem volna…” történetet.
Megjelent a BitcoinBázis oldalon.
Also read: Beetz Daily Combo 07 September 2025: Earn Tokens Easily
