A Global Findex 2025 szerint 2024-re az alacsony és közepes jövedelmű országokban (LMIC) a nők 73%-ának van pénzügyi számlája – ez 7 százalékpontos ugrás 2021-hez képest. A használat is javult: több nő takarít meg formálisan, fizet és kap pénzt digitálisan. Mégis, nagyjából 700 millió nő továbbra is számla nélkül él, és ahol van is hozzáférés, a tényleges használat gyakran elmarad a férfiakétól.
Számlabirtoklás: LMIC-országokban a nők 73%-a rendelkezik számlával, a férfiakhoz mért rés továbbra is megvan, de szűkül.
Használat: a nők 36%-a spórol számlán (2021: 22%), 58% bonyolít digitális pénzmozgást (2021: 50%), a kereskedői digitális fizetések aránya 38% (2021: 32%).
Digitális elérés: a számlával rendelkező nők több mint fele digitálisan elérhető számlát használ (kártya vagy telefon). Körülbelül a nők 80%-a rendelkezik mobillal a fejlődő világban.
Ezek a számok nemcsak a hozzáférés tágulását jelzik, hanem azt is, hogy a digitális csatornák lettek az elsődleges belépők a pénzügyi rendszerbe.
A friss adatok szerint a legnagyobb akadályok továbbra is a pénz és a hozzáférés körül sűrűsödnek. Sok nőnek egyszerűen nincs elég megtakarítása a számlanyitáshoz vagy a minimális egyenleg tartásához, amit a magas díjak és fenntartási költségek tovább rontanak. Ahol a bankolás drága, ott gyakori, hogy a háztartás egyetlen, közös megoldást választ: a „családi számla” használatát, különösen Latin-Amerikában és a Karib-térségben. Ehhez társul a földrajzi távolság problémája: sok településen messze van a bankfiók vagy a mobilpénz-ügynök, így a számlanyitás és a rendszeres ügyintézés idő- és pénzigényes. Mindezek együtt racionális alkalmazkodást eredményeznek: a nők jelentős része marad a készpénznél vagy családtag számláját használja, mert ez tűnik a legolcsóbbnak és legkönnyebben elérhetőnek a mindennapokban.
A mobilpénz és az egyszerű, telefonról elérhető számlák különösen Szubszaharai Afrikában és Bangladesben mozdították előre a női pénzügyi bevonódást. A régióban a nők 12 százalékponttal kisebb eséllyel rendelkeznek bármilyen számlával, de ugyanolyan eséllyel bírnak kizárólag mobilpénz-számlával, mint a férfiak. Ez azt mutatja, hogy a mobilcsatorna kifejezetten a nőket segíti.
Ugyanakkor a még bankolatlan szubszaharai nők 48%-a körében csak minden második nőnek van mobiltelefonja. Vagyis az első lépés sokszor nem is a számla, hanem a telefon- és hálózati hozzáférés.
Ez is érdekelhet: Többé nem a férfiak játszótere: nők szerepe a kriptovaluták világában
Erős ösztönző, ha a pénz digitálisan érkezik: LMIC-országokban a számlás nők közel 60%-a azért nyitott számlát, mert kormányzati vagy munkáltatói kifizetést akart fogadni. A jelenleg bankolatlan nők 10%-a már most kap bért vagy állami juttatást – ez az a csoport, amelyet gyorsan be lehetne terelni a formális rendszerbe digitális kifizetésekkel.
A puszta számlabirtoklás nem elég. A nők a férfiaknál ritkábban takarítanak meg és ritkábban vesznek fel formális hitelt, digitális fizetéseik aránya is alacsonyabb. Vállalkozásindításra vagy -működtetésre mindössze a nők 9%-a vesz fel hitelt, és közülük is csak nagyjából a fele jut el formális forrásig. Ezért fontosak a célzott programok (pl. a Világbank-csoport 2030-ig 80 millió nő és női vállalkozás tőkefinanszírozását célozza), amelyek megtakarítási és ellenállóképességi (pl. vészhelyzeti tartalék) célokra is építenek.
A következő évek mércéje nemcsak az, hogy hány nő jut számlához, hanem az is, hogy mire és milyen rendszerességgel használja. A cél: olyan kényelmes, olcsó és biztonságos megoldások, amelyeket a nők a mindennapokban is magától értetődően választanak – így épülhet fel valódi pénzügyi ellenállóképesség megtakarításokkal, digitális fizetésekkel és szükség esetén formális hitellel.
Megjelent a BitcoinBázis oldalon.
