A Layer 2-es blokkláncok lassan a kriptogazdaság igazi húzóerejévé válnak, a szakértők mégis óvatosságra intenek. Bár a második rétegű láncok több mint ötször több tranzakciót dolgoznak fel, mint az Ethereum főhálózata, a struktúrájuk miatt továbbra is kevés értéket generálnak. Hol a probléma, és mi lehet a megoldás?
Az év végére a napi aktivitás határozottan áthelyeződött az Ethereum skálázási rétegeire. Decemberben a Layer 2 platformok az Ethereum tranzakciós volumenének 5,19-szeresét dolgozzák fel, hetente körülbelül 10,18 millió aktív címmel. Az Arbitrum az L2 teljes zárolt értékének körülbelül 44%-át, mintegy 16,7 milliárd dollárt ellenőriz, míg a Coinbase által támogatott Base körülbelül 33%-ra nőtt, 12,5 milliárd dollárral. Az Optimism körülbelül 6%-ot tart.
A díjak alakulása eltérő, de szintén meggyőző képet mutat. A Layer 2-es rétegek tranzakciós díjai átlagosan 0,08 dollárba kerülnek, míg az Ethereum főhálózatán ez 3,78 dollár. Nem meglepő, hogy a felhasználók a pénztárcájukra és a gyorsabb megoldásokra szavaznak, így az sem, hogy az L2 vált a mindennapi tevékenységek alapértelmezett helyszínévé.
Rollup DeFi teljes zárolt érték megoszlása 2025 december végén. Forrás: DeFiLlama
És akkor térjünk rá a szobában lévő elefántra: hiába az aktivitás ugrásszerű növekedése, az eredmény mégsem olyan meggyőző, ami a struktúra és a tokenomika átgondolására készteti a projekteket.
A hangzatos sikerek gyakran félrevezetőek lehetnek. Ugyanis az L2-es adatok mögött gyakran egy-egy hatalmas airdrop áll. Tökéletes példa erre a Ronin vagy a zkSync, amelyek gigantikus airdropjaikkal hatalmas rövid távú sikert értek el, ezt követően azonban a tranzakciók 70–90%-os visszaesést regisztráltak. Ez rámutatott a hiányosságokra, és arra, hogy a befektetők főként a rövid távú nyereségre, nem pedig a projektek hasznosságára fókuszáltak.
Az elemzők emiatt igyekeznek az egyedi címek és a tranzakciók közti kapcsolatra fókuszálni, hogy kiszűrjék a valóban organikus, botok nélküli tevékenységeket. Emellett fontos a fejlesztői aktivitás is, ugyanis egy alkalmazásnak, egy megoldásnak folyamatos fejlesztésekre és építőkre van szüksége. Hiába van ugyanis egyre több felhasználó, folyamatos innováció hiányában előbb-utóbb más megoldásokra térnek át.
Hiába jó az üzleti modell, hiába szárnyalnak a tranzakciók és nő a felhasználók száma, a tokenomikai hiányosságok alapvető kérdésekre nem adnak választ, ami a hosszú távú fenntarthatóságot fenyegeti. Hillary Remy a Benzinga véleményrovatában arra hívja fel a figyelmet, hogy a legtöbb L2 projekt ETH-ban szed be díjakat, nem a natív tokenjében. Ezért hiába a nagy forgalom, a tokentulajdonosok ennek csak a közvetett előnyeit élvezik.
Lényegében egy irányítási tokent tartasz a kezedben, és reméled, hogy az irányítás valamikor, valamilyen módon értéket teremt.
– írja Remy, rávilágítva az érték lecsapódásának hiányára.
Az alacsony díjak kedveznek a felhasználóknak, de emiatt a bevétel is kisebb. Ezt pótolja a hatalmas forgalom: a Base például átlagosan napi 185 ezer dollárt generált, míg az Arbitrum 55 ezret. A gond csak az, hogy a tokentulajdonosok nem igazán részesülnek ezekből a jutalmakból.
A növekedés finanszírozását inflációval támogatják, a folyamatos kibocsátás pedig tovább hígítja a tulajdonosok részesedését. A bevételnek és a felhasználásnak az infláció felett kell teljesítenie ahhoz, hogy a befektetők egyáltalán a pénzüknél maradjanak.
Mi lehet a megoldás?
Több projekt új tokenomikával kísérletezik, amelyek több jutalmat osztanának a stakereknek. Ez az irány javítja a díjproblémát, de nem oldja meg az inflációs mechanizmust.
Jelenleg a legtöbb rollup a sebesség és az egyszerűség érdekében centralizált módon működik. A fordulatot a decentralizált hálózatra való átállás és a saját token hozhatja el, mivel ekkor kerülne a megtermelt érték nagy része a befektetőkhöz.
A stabil hálózat, folyamatosan aktív felhasználókkal és többé-kevésbé stabil napi volumennel kiszámíthatóbb és egészségesebb működést jelez, mint a drámai fel-le mozgást mutató projektek. Emellett fontos a teljes zárolt érték megoszlása is. Mit tartalmaz, mi a fedezet, megbízható érmékre támaszkodik, vagy esetleg kevésbé megbízható natív tokent használnak?
Fontos a díjstruktúra is. Jó példa erre a Base, amely a rekordalacsony díjak ellenére is stabil bevételt termel. A közösségi jelenlét, a konferenciákon és eseményeken való részvétel további bizalmat sugallhat. De ami még ennél is fontosabb, hogy a projekt mögött valóban ott álljanak a fejlesztők, ne csak a felhasználók száma gyarapodjon.
Ahogy a fenti strukturális problémák mutatják, 2026 nem feltétlenül tartogat fényes kilátásokat. Az Ethereum mainnet fejlesztése szorosabbá teheti a rétegek közti versenyt, miközben a Layer 2-es projektek napi szinten küzdenek ugyanazokért a felhasználókért.
A makrogazdasági és szabályozási erők szintén formálják az ökoszisztémát. A piaci környezet érik, de egyre korlátozottabbá válik. Az európai MiCA, az Egyesült Királyságban érvényes FCA-szabályozás és az amerikai stablecoin-javaslatok szigorítják a lehetőségeket. Ha a hatóságok az L2 tokeneket értékpapírnak nyilvánítják, a megfelelési költségek és korlátok tovább nehezíthetik a helyzetet.
Megjelent a BitcoinBázis oldalon.
