A stabilcoinok piaca mára több százmilliárd dolláros iparággá nőtte ki magát, ám az euró-alapú tokenek részesedése mindössze 0,15%. Miközben a dollár alapú stabilcoinok uralják a digitális gazdaságot, Európa szabályozói lépései mintha inkább akadályoznák, semmint ösztönöznék a fejlődést. Az Európai Központi Bank (EKB) tanácsadója is figyelmeztet: a kontinens pénzügyi szuverenitása komoly veszélyben van.
A számok magukért beszélnek. A dollárhoz kötött stabilcoinok piaci kapitalizációja közel 300 milliárd dollár, míg az euróhoz kötött tokenek összértéke alig éri el a 450 millió dollárt. Ez azt jelenti, hogy minden egyetlen eurónyi digitális tranzakcióra közel 700 dollárnyi érték jut a blokkláncon. Ez nem csupán piaci aránytalanság, hanem komoly stratégiai kockázat is: ha a digitális gazdaság ennyire dollárfüggő, az hosszú távon gyengítheti Európa pénzügyi függetlenségét és versenyképességét.
Az Európai Unió büszkesége, a MiCA (Markets in Crypto-Assets) szabályozási keretrendszer eredetileg a piac stabilizálását és a kockázatok kezelését célozta. Azonban a gyakorlatban sokak szerint épp az ellenkező hatást váltja ki: elfojtja az innovációt és szűk keretek közé szorítja az euróhoz kötött stabilcoinok fejlődését.
A legnagyobb problémát a napi tranzakciós volumenre vonatkozó korlát jelenti. A szabályozás értelmében egy jelentősnek minősített euró stabilcoin napi forgalma nem haladhatja meg a 200 millió eurót. Ez a plafon egyértelműen irreális, ha figyelembe vesszük, hogy a Tether (USDT) napi forgalma gyakran meghaladja az 50 milliárd dollárt.
Más szóval: a szabályozás olyan féket épített be, amely matematikailag kizárja, hogy bármely euró alapú stabilcoin globálisan versenyképes legyen.
Sokan úgy látják, hogy a MiCA valójában nem véletlenül hátráltatja a magánszektort. A cél inkább az, hogy előkészítse a terepet az állami digitális euró (CBDC) bevezetésének.
Csakhogy ez számos problémát vet fel. A készpénzzel ellentétben, amely anonimitást biztosít, a digitális euró minden tranzakciót egy központi rendszerben rögzítene. Ez komoly adatvédelmi aggályokat szül, hiszen az állam elvileg képes lenne nyomon követni és akár korlátozni az állampolgárok pénzhasználatát.
Így ahelyett, hogy Európa versenyképes, magánszektor által kibocsátott stabilcoinokra támaszkodna, egy központosított, ellenőrzött megoldás felé mozdul, amelyet a felhasználók könnyen elutasíthatnak.
Miközben Európa önként szűkíti mozgásterét, más nagy gazdaságok felismerik a stabilcoinok stratégiai jelentőségét. Kína a jüan nemzetköziesítésének eszközeként vizsgálja a CNY-alapú stabilcoin lehetőségeit. Japán már elfogadott egy olyan törvényt, amely egyértelmű jogi keretet biztosít a jenhez kötött stabilcoinok kibocsátására.
Ezek az országok nem fékként, hanem lehetőségként tekintenek a stabilcoinokra, amelyek révén növelhetik pénznemük globális befolyását. Európa ezzel szemben könnyen a digitális pénzügyi forradalom nézőjévé válhat, miközben a jövő már dollárban és jenben íródik.
Ha Európa valóban versenyben akar maradni, radikális irányváltásra van szükség. A szakértők több lépést is javasolnak:
1. A korlátok eltörlése: A napi 200 millió eurós tranzakciós limit megszüntetése elengedhetetlen. A piacnak kellene eldöntenie, mekkora forgalmat bír el egy stabilcoin.
2. Gyorsított engedélyezés: Egységes, EU-szintű gyorsított licencrendszer bevezetése, amely ösztönzi a startupokat és a versenyt.
3. A digitális euró projekt újragondolása: A központi banki digitális valuta helyett a magánszektor által kibocsátott, szabályozott euró alapú stabilcoinok támogatása biztosíthatná a rugalmasságot és a felhasználói bizalmat.
Ezek nélkül Európa a saját szabályozási béklyóinak foglya marad, és elveszíti azt az esélyt, hogy a globális digitális pénzügyi rendszerben valódi szerepet töltsön be.
Megjelent a BitcoinBázis oldalon.
Also read: Vihar készül a piacon a Fed lehetséges kamatcsökkentése miatt
