Ahhoz már hozzászokhattunk, hogy Ázsiában Kína számít a vezető államnak, amely korlátozza a kriptovalutákat, ugyanakkor más országok, mint Japán, Szingapúr, vagy Malajzia mindig is támogató környezetet nyújtottak a digitális eszközök fejlődésére. Most azonban a kínai szigorhoz csatlakozhat a Fülöp-szigetek, ahol a most zajló intézményi szigorítás épp olyan nagy ökoszisztémát formál, melyben a hozzáférés egyre inkább helyi engedélyekhez kötődik.
A döntés mögött a pénzügyi stabilitás, a pénzáramlás felügyelte, valamint a fogyasztóvédelem áll. Bár regionális szinten ez egyedülálló, hasonlóan áll hozzá például hazánk is a kriptovalutákhoz. Nézzük, fennállhat-e Magyarországon is az a hozzáférhetetlenség, amit az ázsiai országban tapasztaltak.
A Fülöp-szigeteken a Coinbase és a Gemini blokkolása nem elszigetelt akció, hanem egy jó ideje érő, következetes szabályozói fordulat látványos csúcspontja. A Bangko Sentral ng Pilipinas (BSP) már korábban egyértelművé tette, hogy kriptószolgáltatást csak engedéllyel rendelkező virtuális eszközszolgáltatók (VASP-ok) nyújthatnak, a Nemzeti Távközlési Bizottság (NTC) pedig most ennek érvényt szerez azzal, hogy internetszolgáltatókat kötelez a nem engedélyezett platformok technikai blokkolására.
2023-ban és 2024-ben hasonló fellépés zajlott a Binance ellen, ahol 90 napos kivonulási határidő, majd ISP-blokk, és az applikáció törlése jelent meg szankcióként a „szürkezónás” tevékenység miatt. A mostani fellépés lényege hasonló: aki kriptovaluta-szolgáltatást kíván nyújtani az ország lakosságának, annak helyi licencet kell szereznie, teljesíteni a szigorú KYC-azonosítási és pénzmosási szabályokat, valamint integrálódnia kell az ország pénzügyi felügyeleti struktúrájába.
Eközben a PDAX vagy a GoTyme-féle, engedéllyel működő szereplők sorra hozzák ki a saját, szabályozott kripto megoldásaikat (például stablecoinban fizetett bérek vagy banki appba integrált kriptovásárlás), jelezve, hogy a kormányzat nem a technológiát, hanem az engedély nélküli, felügyelhetetlen kockázatvállalást kíván kiszorítani a piacról.
Magyar szemmel nézve – különösen a jelenleg zajló szabályozásváltozás tudatában – ez a párhuzam meglehetősen riasztó lehet. A hazai felhasználók éppen most tapasztalják meg, milyen az, amikor az eToro-hoz, vagy a Revoluthoz hasonló nagy nemzetközi szereplők megszüntetik szolgáltatásaik a szabályozási problémák miatt, legutóbb pedig a Bitvavo jelentette be, hogy felhagy hazánkban szolgáltatásai üzemeltetésével – jellemzően a szigorodó európai és hazai megfelelési terhek miatt.
A fő kockázat ugyanaz, mint a Fülöp-szigeteken: ha a felhasználó olyan szolgáltatóra támaszkodik, amelynek nincs stabil, hosszú távú engedélyezési-stratégiája az adott joghatóságban, könnyen egyik napról a másikra találhatja magát kényszerű kivezetés, szolgáltatásszűkítés vagy elérhetetlenség közepén – miközben a hozzáférés a vagyonához technikailag még lehetséges, gyakorlatilag viszont nehézkesebbé vagy költségesebbé válik.
Ugyanakkor ez a helyzet – ha időben felismerik – lehetőség is: a magyar felhasználók ösztönzést kapnak arra, hogy saját tárcamegoldások felé mozduljanak (self-custody), diverzifikálják a szolgáltatói kitettséget, és előnyben részesítsék azokat a platformokat, amelyek vagy közvetlenül Magyarországon/EU-n belül engedélyezettek, vagy transzparensen kommunikálják licenc- és felügyeleti státuszukat.
A szabályozói oldal számára pedig a Fülöp-szigeteki példa arra figyelmeztet, hogy a „tiltás kontra integráció” tengelyen az utóbbi – azaz a kriptovaluták bevonása a felügyelt pénzügyi rendszerbe – hosszú távon erősebb felhasználó-védelmet, több adóbevételt és stabilabb piacot hozhat, ha egyértelmű, kiszámítható engedélyezési útvonalakat kínál a komoly nemzetközi szereplőknek is.
Megjelent a BitcoinBázis oldalon.
