Az a16z egyik szerkesztője elavultnak nevezte a „stabilcoin” elnevezést, és a digitális dollár elnevezést sürgeti. A szavakon való vívódás nem most kezdődött, az EKB projektje például már elsajátította a „digitális euró” elnevezést, miközben szárnyra kapott a kibocsátott stabilcoinok mennyisége.
Robert Hackett egy május eleji esszében éles érvelést fogalmazott meg a „stablecoin” kifejezés ellen. Szerintük az elnevezés a kriptovaluták egy másik korszakához tartozik, amit a volatilitás és a spekuláció jellemzett. Ahogy ez az eszközosztály egyre mélyebbre hatol a mainstream pénzügyi világba, úgy maga mögött kell hagynia a sokak számára negatív konnotációval rendelkező nevet is. Helyére a „digitális euró” és a „digitális dollár” elnevezést javasolják.
Hackett szerint az elején a név találó és kissé védekező volt. Nem egy ingadozó, hanem egy stabil kriptovaluta. Tökéletesen leírta azt a problémát, amelyet megoldott. Azóta azonban a technológia túlnőtt ezen a címkén.
„A stabilitás ma már alapvető elvárás. Ez előfeltétel, és nem a lényeg.”
– írja Hackett. Az EKB projektje már magáénak vallotta a „digitális euró” nevet.
A cikkben a „stablecoin” kifejezést a „lóerő” szóhoz hasonlította. Ami a 19. század elején rendkívül találó volt. Valaki rácsapott a motorra és azt mondta, 10 ló rejlik benne. Ez hasznos volt és leíró. Mára elavulttá vált, de mégis velünk maradt.
A stabilcoinok esetében szintén ez volt a helyzet. A kriptovaluták megdöbbentő volatilitása miatt a technológia bizonyos helyzetekben használhatatlanná vált. Megtakarításra, hitelezésre és mindennapi fizetésekre sok projekt alkalmatlan volt. A stabil értéket tartó alternatíva létrehozása pedig ezt a problémát oldotta meg, a stabilitást mint terméket értelmezte.
A stabilcoinok kínálata jelenleg meghaladja a 300 milliárd dollárt. A havi átutalási forgalom nemrég elérte az Egyesült Államok fő fizetési hálózatának forgalmát. A vállalatok a dollárhoz kötött tokeneket inkább fizetési csatornaként kezelik, mintsem kriptovaluta-kereskedési eszközként.
A fő érv ezért egyértelmű. A stabilitás alapvető követelmény. Ami korábban meghatározó volt, az mára természetessé vált, a tényleges termék pedig a digitális, villámgyors és olcsó pénz lett. A határok nélküli, alkalmazásokba beágyazott, nyílt infrastruktúrán futó pénzügyi megoldás.
Az elnevezést a kriptoökoszisztémában sokan elavultnak tartják, és úgy vélik, itt az ideje, hogy a kifejezést teljesen visszavonják. Azonban egy ilyen váltást nem lehet felülről elérni. A felhasználók és az iparági szereplők természetes módon vehetik át az új megnevezést, ám ez a lóerő példájából kiindulva nem túl valószínű.
Az új névre már van precedens, ugyanis az Európai Központi Bank az évek alatt kidolgozott egy „digitális euró” nevű projektet. A projekt egy CBDC bevezetésére irányul, ez azonban nem egyezik meg Hackett elképzeléseivel, ami másra, az euróhoz rögzített, magánszférában kibocsátott blokklánc-alapú stabilcoinokra utal, amelyekre az EU kriptopénz-piacokról szóló MiCA rendelete vonatkozik.
Olyan cégek, mint a Fireblocks, a Circle és a Western Union, már egy ideje építik az eszközosztály körüli infrastruktúrát. A MiCA hatálya alá tartozó, magánkézben kibocsátott euró-stabilcoinok mennyisége az elmúlt másfél évben több mint 1200%-kal nőtt, ami jól mutatja a trendeket. Akár változik a terminológia, akár nem, az eszközök várhatóan évről évre népszerűbbek lesznek.
A teljes cikket itt éred el: Miért nem állják ki az idő próbáját a „stabilcoinok”?
Megjelent a BitcoinBázis oldalon.
