Az európai adózás az elmúlt évtizedekben teljesen átalakult, nem is ösztönözve a profitorientált vállalatokat a további növekedésre. Az Európai Unió pedig a túlzó költekezés miatt ott szedi az adókat, ahol csak tudja – ez alól nem képez kivételt a digitális gazdaság sem.
A streaming-szolgáltatók, az online fogadóirodák és a kriptotőzsdék évek óta hatalmas bevételeket termelnek az európai felhasználók millióiból – miközben az adófizetési kötelezettségeik töredékét teljesítik ott, ahol a pénz valójában gazdát cserél. Éppen ezért, az Európai Unió megszavazva a 2028-2034-es költségvetést, ettől a három iparágtól éves szinten akár 11 milliárd eurónyi adót is beszedhet, feltöltve a közös kasszát.
Az Európai Bizottság által tagállamokkal megosztott belső dokumentum szerint három forrásból szedne adót az EU: az online szerencsejáték-szektorból, a nagy digitális vállalatokból és a kriptoeszközök piacából.
Az online szerencsejáték esetében a Bizottság egy 3% forgalmi adóval számol, amely évi mintegy 1,9 milliárd eurót hozna. A javaslat komoly szimpatizánsokra talált a tagállamok körében – kivéve Máltát, ahol a legtöbb európai fogadóiroda be van jegyezve, és ahol a helyi gazdaság számottevő részét éppen ez az iparág adja.
A digitális szolgáltatási adó a három elem közül a legnagyobb tételt képviseli: évi közel 5 milliárd euró bevétel várható egy 3%-os , a digitális hirdetésekre, közvetítői tevékenységekre és felhasználói adatok értékesítésére kivetett illetékből – azon cégek esetében, amelyek éves globális forgalma meghaladja a 750 millió eurót. Franciaország, Spanyolország és Olaszország 2024-es bevételei alapján számolta ki ezt az összeget a Bizottság, hiszen ezek az országok már alkalmaznak hasonló adót.
A kriptoeszközök adóztatása a legbizonytalanabb terület – a piac volatilitása és a felhasználók tartózkodási helyének nehéz meghatározása miatt. Két változat szerepel az asztalon: tranzakciós adó (0,1% az ügylet értékére vetítve, várható bevétel: évi 3–4 milliárd euró) vagy tőkenyereség-adó (évi 1–2,4 milliárd euró, de ez egy 2022-es adatsoron alapuló konzervatívabb becslés).
„Ha ambiciózus költségvetést akarunk, előrelépésre van szükség a saját forrásokat illetően.”
– nyilatkozta Piotr Serafin, az Európai Bizottság költségvetési biztosa a tagállamokhoz intézett tájékoztatóján
Az EU lépése nem légüres térben történik – de egyre inkább úgy tűnik, hogy saját útján jár. Globálisan az OECD „kétpilléres” adóreformja lett volna hivatott rendezni a digitális vállalatok adóztatását: a Pillar One a nyereség igazságosabb elosztását célozta, a Pillar Two egy globális minimumadót írt volna elő. A Pillar Two 2024 óta számos országban életbe lépett, azonban a Trump-adminisztráció 2025 januárjában kilépett a globális adóalkuból, megbénítva a nemzetközi összehangolás esélyeit.
Ennek következtében számos ország egyedi megoldásokhoz nyúlt: az Egyesült Királyság fenntartja saját digitális szolgáltatási adóját, Kanada visszavonta tervét az amerikai nyomásra, Németország 10%-os digitális adón gondolkodik, míg több fejlődő ország – Ruanda, Fülöp-szigetek, Mauritius – saját rendszert vezet be. A koordináció helyett nemzeti és regionális szabályok tarka szövevénye alakul ki.
Ebben a kontextusban az EU egységes, összeurópai megközelítése elvben üdvözlendő – de a végrehajtás útjában toronymagas akadályok állnak. A „saját forrásokhoz” kapcsolódó bármely adódöntéshez az összes 27 tagállam egyhangú jóváhagyása kell. Málta az online szerencsejáték-adót blokkolhatja, az ír és luxemburgi érdekek a digitális adó ellen szólnak, a kriptolobby pedig intenzíven dolgozik Brüsszelben.
Megjelent a BitcoinBázis oldalon.
