Az, hogy az államok többet költenek, mint amennyit beszednek, nem új keletű probléma. A modern kormányzatok szinte kivétel nélkül deficittel gazdálkodnak, az adósság pedig csendben, szinte észrevétlenül halmozódik fel az évtizedek alatt. A legnagyobb kérdés nem az, miért keletkezik adósság, hanem az, hogy miért nem tudják – vagy miért nem akarják – megfékezni azt.
Miközben az adósságspirál számtalan kérdést felvet, utánajártunk, akadnak-e olyan alternatívák, amelyekkel, ha megfékezni nem is, de legalább szinten tartani és nyomon követni lehet az államadósság alakulását. Az állampolgárok jövőjét megterhelő kölcsönfelvételekről lesz szó.
A probléma gyökerei az aranystandardtól való elszakadásig nyúlnak vissza. Amíg a pénzrendszert arany fedezte, a kormányok nem tudtak korlátlanul nyomtatni pénzt — a költési fegyelmet maga az arany biztosította. Az Egyesült Államok 1971-ben Nixon elnök döntése nyomán végleg feladta ezt a korlátot, megnyitva az utat a fedezet nélküli pénzteremtés előtt. Azóta az amerikai pénzmennyiség (vagyis a forgalomban lévő készpénz és a jegybanki tartalékok együtt) 63-szorosára nőtt, elérve napjainkra az 5,38 billió dollárt, az éves deficit pedig hatszázszorosára.
A jóléti programok — a szociális biztonságtól a nagy állami egészségügyi rendszerekig — tovább duzzasztották a kötelezettségeket, miközben politikai bátorság híján a kiadásokat csökkenteni szinte lehetetlen. A pénznyomtatás rövid távon fájdalommentes megoldásnak tűnik, hosszú távon azonban az infláció és a hitelminősítők bizalmának elvesztése formájában fizet vissza.
A magyar államadósságot vizsgálva megállapíthatjuk, hogy nemcsak nyugati probléma ez a spirál – sőt. 2017 és 2026 között a magyar nominális államadósság 25 billió forintról 65 billió forintra nőtt, vagyis több mint kétszeresére. Az adósságráta 2026 első negyedévére a GDP közel 78 százalékát érte el, ami régiós összehasonlításban kiemelkedően magas szint.
Forrás: TradingEconomics
Az okok azonban ennél összetettebbek: a COVID-válság rendkívüli kiadásai, az energiakrízis miatti állami beavatkozások, az inflációt kísérő magas környezet, valamint a választási logikából fakadó, ismétlődő kiadások (béremelés, lakástámogatás, SZJA-mentesség stb.) mellett azt is érdemes megjegyezni, hogy nemcsak régiós viszonylatban, de világszinten is kiemelkedően magas kamatkifizetéseket eszközölt a magyar állam – amely 2025-ben megközelítette a 4000 milliárd forintot.
Az egyik legaggasztóbb tényező az államadósság finanszírozásának költsége. 2025-ben Magyarország közel 4000 milliárd forintot költött csak kamatfizetésre. Ez az összeg meghaladja számos kulcsfontosságú ágazat teljes éves költségvetését.
– áll a Tőzsdefórum februári kiadványában
A megfékezés legjobb módja természetesen az euró bevezetése lenne, amelyről a kormányváltás után Magyar Péter miniszterelnök is beszélt. Bár az euró bevezetéséhez olyan feltételeknek is teljesülnie kell, mint a tartósan alacsony deficit, valamint a GDP-arányos növekedés fenntartása, Surányi György szerint a magyarok érdekeit egy 380 forint/euró árfolyam szolgálná a legjobban – erről a Della című podcastben beszélt.
A kriptovaluták és a blokklánc-technológia nem véletlen keltett érdeklődést éppen akkor, amikor az állami adósságválságok egyre láthatóbbak lettek. A Bitcoin 21 milliós fix kínálata egyenesen a fiat pénzügyi rendszer korlátlanságára ad választ, miközben a blokkláncok nyilvánosan elérhető és meghamisíthatatlan tranzakciós listát kínálnak, ami elvben az állami kiadások valós idejű átvizsgálását is lehetővé tenné – erről beszélt korábban, a 2024-es választások előtt Robert F. Kennedy Jr. is. Hogy erre sor kerül-e valaha, vagy csak pletyka? Idővel kiderül.
Megjelent a BitcoinBázis oldalon.
