Az iráni hatóságok által elrendelt, csaknem teljes internetkorlátozás első pillantásra belpolitikai ügynek tűnik. Ugyanakkor van egy kevésbé látványos, de a kriptovilág számára tanulságos vonatkozása is: Irán továbbra is jelen van a bitcoinbányászatban, így az esemény rávilágít a hálózat és a geopolitika közötti érzékeny kapcsolódási pontokra. A történet egyszerre szól a hálózat technikai alkalmazkodóképességéről és arról, hogy a bányászatot a mindenkori energia- és szabályozási környezet tereli egyik régióból a másikba.
Irán a 2020-as évek elején vált igazán vonzó célponttá a bányászok számára. Ennek oka elsősorban az olcsó, államilag támogatott villamos energia volt, amely jelentősen csökkentette az üzemeltetési költségeket. A nemzetközi szankciók és a belső szabályozás azonban hamar bizonytalanná tették a környezetet, hiszen sok bányász jogilag rendezetlen vagy nem egyértelműen engedélyezett keretek között működött, miközben az állam időről időre razziákkal és korlátozásokkal lépett fel. A hatósági fellépések mögött sokszor az áramhiánytól való félelem is megjelenik, ezért a bányászat időnként politikai célkeresztbe kerül. A bányászat iráni megítélését ráadásul az is bonyolítja, hogy a villamosenergia-terhelés és az ellátásbiztonság kérdése rendszeresen politikai viták tárgya.
Ennek következtében Irán globális szerepe csökkent a 2021 körüli csúcsokhoz képest, de becslések szerint ma is a világ összes bitcoin-hálózati számítási kapacitásának alacsony, egy számjegyű százalékát adja. Ez nem elhanyagolható, de messze nem rendszerszintű jelentőségű.
Rövid távon nem feltétlenül. A nagyobb, ipari bányásztelepek működésének alapja a stabil áramellátás, míg az internetkapcsolat esetében jellemzően nem a nagy sávszélesség a döntő, hanem a megbízható kapcsolat a bányászpoolokhoz és az üzemeltetéshez. A bitcoin hálózatában átlagosan tízpercenként jön létre egy új blokk, így a bányászok korlátozott adatkapcsolat mellett is képesek működni.
Hosszabb távon azonban a tartós vagy kiszámíthatatlan elérés már komolyabb gondokat okozhat. Nehezebbé válik a poolokkal való együttműködés, csúszhatnak a szoftverfrissítések és a kifizetések, valamint nő a kiesés kockázata a kisebb, kevésbé professzionális szereplők számára. Mindez inkább fokozódó működési súrlódást jelent, nem pedig azonnali leállást.
Még egy teljes iráni kiesés is várhatóan legfeljebb néhány százalékos globális hashráta-csökkenést okozna. A Bitcoin egyik alapvető tulajdonsága az automatikus nehézségi igazítás, ami azt jelenti, hogy ha kevesebb bányász dolgozik a hálózaton, idővel csökken a bányászat nehézsége, így a rendszer alkalmazkodik az új helyzethez. Az átállás ugyan nem azonnali, ezért rövid ideig lassulhat a blokkok érkezése, de a rendszer jellemzően visszaáll az egyensúlyi működésre.
Jó összehasonlítási alap a 2021-es kínai bányásztilalom, amikor rövid idő alatt a globális kapacitás több mint 40%-a esett ki. A hálózat ennek ellenére is stabil maradt, és a számítási kapacitás fokozatosan más országokba települt át. Ehhez képest Irán szerepe nagyságrendekkel kisebb, a hashráta alapján jelenleg kevesebb mint 1%-ra tehető a részesedése.
Bitcoin hashráta térkép – Forrás: HashrateIndex
Az iráni internetkorlátozás inkább szimbolikus üzenetet hordoz, mintsem valódi rendszerszintű kockázatot. Egyrészt megerősíti a decentralizáció működését, miszerint egyetlen állam sem képes „lekapcsolni” a Bitcoint. Másrészt rávilágít arra, hogy a bányászat továbbra is az olcsó energiát követi, amely gyakran politikailag instabil térségekben érhető el.
Hosszabb távon a trend a földrajzi átrendeződés irányába mutat. A számítási kapacitás fokozatosan olyan országokba tolódik, ahol kiszámíthatóbb a szabályozás és stabilabb az energiaellátás. Irán jelenlegi helyzete elsősorban a helyi bányászokat érinti érzékenyen, a Bitcoin egészére nézve viszont inkább arra szolgál példaként, hogyan alkalmazkodik a rendszer a geopolitikai és energiapolitikai sokkokhoz.
Ez még érdekelhet: Fegyverexport kriptovalutával? Irán új megoldást talált
Megjelent a BitcoinBázis oldalon.
