Főként az amerikai multik esetében azt láthatjuk, hogy a vezérigazgatói pozíció többről szól, mint egy megnevezés: mára a legnagyobb vállalatok akkora tőkét képviselnek, hogy azok meghaladják egyes fejlett országok GDP-jét, ugyanakkor sok esetben még továbbra is a túlfizetett, címlapokon szereplő, magamutogató emberek tetszelgését láthatjuk, akik a befolyás érdekében akár a politikába is beleszólnak.
A CEO-kultusz azonban nem feltétlen azt jelenti, hogy a vállalat vagyonából élsz hivalkodó életmódot, hanem arról, hogy a személy képes sokkal többet adni a vállalatnak, mint amennyit mérhető számokban elvesz. Az akár 300-szoros fizetési különbség egy vállalaton belül óriási, személye pedig nem garancia a sikerre. Nézzük, milyen kritikák illetik a CEO-k személyét, és hogyan lehetne automatizálni a rendszert.
A CEO-k kiemelkedő fizetéseit általában azzal indokolják, hogy egy jó vezérigazgató jelentős értéket teremt a vállalat életében, például Satya Nadella vezetésével a Microsoft tőkeértéke milliárdokkal nőtt. Az „ikonikus” alapítók, mint Musk, Bezos, Gates vagy Jobs, valóban képesek drámai újításokat hozni, miközben a hétköznapi, politikai játszmákon keresztül emelkedő CEO-knál ez a hozzáadott érték sokszor kérdéses. Ugyanakkor a fizetések és az átlagbér közötti 300:1 arányt sokan igazságtalannak tartják, különösen a munkavállalók rövid távú igényeinek fényében.
Egy kommentelő szerint nem azzal van a baj, aki óránként 15 dollárt akar keresni, hanem azzal, aki évente 300 dolgozó bérét teszi zsebre a semmiért. De valóban semmi az, amit egy vezérigazgató hozzátesz a vállalat működéséhez? Ezt a kérdést nem lehet egy egyszerű igennel, vagy nemmel megválaszolni, mivel nincs két ugyanolyan vezető.
A CEO-k feladatai között kiemelt helyen szerepel a stratégiai döntéshozatal, az innováció ösztönzése és a vállalati kultúra építése, ugyanakkor a túl nagy hatalmat vagy függetlenséget sokszor épp a tulajdonosok bizalmatlansága generálja – lásd újabb példákat, ahol a menedzsment hibái súlyos veszteségeket okoztak.
A decentralizált autonóm szervezetek (DAO-k) az Ethereum vagy egyéb blocklancokon épülnek, ahol a döntéshozatali jogok részesedés alapján, okosszerződésekkel szabályozhatók – így minden tag szavazhat, a döntések végrehajtása pedig automatikusan történik.
Ezzel szemben a hagyományos vállalatok hierarchikus, lassabb, drágább és sokszor politikai érdekek által befolyásolt rendszere sokszor gátolja a gyors alkalmazkodást. DAOk esetén azonban felmerül a „token centralizáció” kockázata, ha néhány befektető túl nagy befolyást szerez. A DAO-k egyik legismertebb példája, a The DAO 2016-ban bemutatott új modellt, ám a technikai hibák miatt komoly visszaélésekre is sor került.
„A DAO egyedülálló, mert nincs igazgatótanács vagy vezetőség. Minden döntés a közösségi konszenzus összjátékával születik, okosszerződéseken keresztül.”
Az automatizáció a vállalatirányításban időt és pénzt takarít meg, csökkenti az emberi hibák és visszaélések esélyét, ugyanakkor a komplex helyzetek és etikailag nehéz döntések digitális, logikai rendszerekkel nehezen helyettesíthetők.
A globális piacon jellemző, hogy a CEO-kra drága stratégiaként tekintenek: az USA-ban akár 300-szoros bérkülönbséget is elfogadnak, míg Európában – például Németország, Egyesült Királyság, Kanada – jellemzően 200:1 az arány. Viszont nem minden innovatív vállalat kötődik a hagyományos CEO-modellhez, a kriptovaluta protokollokban már ma is sikeresen működnek DAOk, például az Uniswap vagy MakerDAO rendszerében, ahol a közösség szavaz a fejlesztési irányokról, platformdíjakról vagy fejlesztői támogatásokról.
Ugyanakkor a merőben automatizált cégek ritkák: az AI inkább támogatja a vezetői döntéshozatalt, segít az adatfeldolgozásban, figyelmeztet a kulcsfontosságú üzleti változásokra, vagy gyorsítja a reakcióidőt, mintsem, hogy helyettesítené a kreatív, stratégiai gondolkodást.
Az automatizált döntéshozatal gyorsabb, egyszerűbb, átláthatóbb lehetne, különösen a monoton, folyamat-alapú cégeknél.
Bár a CEO intézmények jövője bizonytalan, hiszen a fizetési aránytalanságok és a decentralizációs trendek egyaránt kihívást jelentenek a jelenlegi hagyományos vállalati struktúrák számára. Míg a DAO-k és az algoritmizált döntéshozatal gyors, olcsó és átlátható, addig megkérdőjeleződik az egyénnek a kézzelfogható szerepe, a kreativitás és az intuíció.
A vállalatoknak előbb-utóbb érdemes lehet nyitni az automatizáció és a decentralizáció felé, ugyanakkor ameddig egy Elon Musk, vagy Jeff Bezos ekkora értéket képvisel, azt nem lehet számokban mérni.
Megjelent a BitcoinBázis oldalon.
