Ha van a kriptoszektorban most nagyon erős trend, akkor a stabilcoinok növekedése, terjedése egyértelműen ilyen. A likviditás rekordmagasságba emelkedett, augusztus végére a tőzsdei tartalékok mértéke elérte a 68 milliárd dollárt. Aktuálisan a stabilcoinok piaci kapitalizációja 285 milliárd dollár, ami az elmúlt 7 napban közel 2,5%-os növekedést jelent. A legnagyobb stabilcoin, a Tether (USDT) 60 napos kibocsátási növekedése 10 milliárd dollár körül van.
Eközben új szereplők jelennek meg, mint például a japán jenhez kötött JPYC, amelyek mögött állampapírok állnak és céljuk a globális használat. Szárnyalnak Amerikában is ezek a coinok, leginkább Trump politikájának köszönhetően. A stabilcoinok egyre inkább mainstream eszközökké válnak a határokon átnyúló fizetések vagy éppen a B2B tranzakciók terén, különösen a gyenge bankrendszerrel rendelkező régiókban.
A Citi elemzői szerint a piac 2030-ra 1,6 billió dollárra bővülhet, optimista forgatókönyv esetén pedig akár 3,7 billió dollárra is. A pesszimista vélemények szerint a növekedés 500 milliárd dollár körül megtorpanhat. Az amerikai pénzügyminisztérium előrejelzése szerint a piac 2028-ra elérheti a 2 billió dollárt is.
Jean Tirole, Nobel-díjas közgazdász arra figyelmeztetett, hogy a stabilcoinok gyenge felügyelete egy napon több milliárd dolláros mentőcsomagokhoz vezethet majd, ha ezek a coinok egy pénzügyi válság idején összeomlanak. Tirole, aki 2014-ben elnyerte a közgazdasági Nobel-díjat és a Toulouse-i Közgazdasági Egyetemen tanít, azt mondta egy, a Financial Times-nak adott interjújában, hogy a lakossági befektetők gyakran tekintik a stabilcoinokat teljesen biztonságos befektetésnek. Figyelmeztetett, hogy ezek gyorsan veszteségforrássá válhatnak, és kormányzati mentőakciókat válthatnak ki, ha a mögöttes tartalékok meggyengülnek. Szerinte a tartalékokba vetett bizalom elvesztése hatalmas kivonásokat indíthat el, ezzel bedöntve a hagyományos eszközökhöz való kötést.
Rámutatott az amerikai állampapírok tartásának hátrányaira, amelyek a stabilcoin-kibocsátók általánosan használt tartalékeszközei. Az inflációval kiigazított kincstárjegyek hozama időnként negatívra vált, amitől nagyon nem lesznek vonzóak a magasabb hozamot kereső kibocsátók számára. Ezért a jobb teljesítményre való törekvés arra késztetheti a kibocsátókat, hogy kockázatosabb eszközökbe fektessenek be. Egy ilyen lépés növelné a tartalékportfóliók veszteségének esélyét, ami potenciálisan elindíthat egy kivonási hullámot. Ezzel pedig bedőlhet a kötés az amerikai dollárhoz vagy más mögöttes eszközhöz. Ha mind a lakossági, mind az intézményi befektetők veszteségeket szenvednének el, a kormányok egyre nagyobb nyomás alá kerülnének, hogy beavatkozzanak. Mert Tirole szerint a kormányoknak a társadalmi hatás miatt biztosan be kell avatkozniuk.
A francia közgazdász szerint jóval erősebb felügyeletre lenne szükség, több erőforrásra a megfelelő fellépéshez. A stabilcoinok támogatói szerint ezek az eszközök elengedhetetlenek a fiat és a digitális pénzügyek közötti hidat képező szerepük miatt, míg a kritikusok az átláthatóság hiányát illetve a bennük rejlő rendszerszintű kockázatot szokták felhozni. Viszont Tirole elmélete a még erősebb állami felügyeletről több, mint aggályos. A stabilcoinok részben azért virágoznak, mert a hagyományos bankrendszereken kívül működnek. A kormányzati ellenőrzés erősítése centralizált szerepet jelenthet, ami aláásná a szabad hozzáférésű pénzügyek alapgondolatát. Sok stabilcoin-felhasználó számára kritikus fontosságú az anonimitás vagy legalábbis a tranzakciók titkossága. A szigorúbb felügyelet KYC és AML ellenőrzéseket tehet szükségessé, ami csorbíthatja ezt a szabadságot. Plusz ha minden ország saját szabályokat vezet be, a stabilcoinok földrajzi korlátok közé szorulhatnak, ami korlátozza határokon átnyúló használatukat. És még lehetne sorolni, hogy miért nem jó irány a stabilcoinok teljes állami felügyelet alá vonása.
Megjelent a BitcoinBázis oldalon.
