Még 2020-ban a CES elektronikai kiállításon Akio Toyoda, a Toyota vezérigazgatója bejelentette, hogy felépíti a jövő városát – egy helyet, ahol kutatók, mérnökök és tudósok együtt élhetnek és dolgozhatnak és amely olyan rendszert képes biztosítani, amely az autonóm járművek tökéletes működését is lehetővé teszi. Hat év és 10 milliárd dollár elköltése után aztán végül az első 100, kiválasztott lakó beköltözhetett a szenzorokkal teli minivárosba, ami egy régi gyár területén épült fel. Az alapkoncepció szerint ahhoz, hogy a Toyota autonóm flottája tényleg a lehető legmagasabb biztonsági szinten működhessen, szükség van arra, hogy az autók az utcákat figyelő kamerákkal és veszélyjelző rendszerekkel együttműködve reagálhassanak helyzetekre.
Ez az ún. jármű-minden kommunikáció (V2X) koncepciója, amelybe a Woven City nevet viselő helyen már bepillantást lehet nyerni. Ennek azért van egy rémisztő aspektusa is, amit csak azok tapasztalnak meg, akik ellátogathattak már a minivárosba. Mindenhol rengeteg kamera van a városban, a kereszteződésekben, az épületekben, kávézókban, mindenhol. A kamerák képeit a Toyota által Woven City AI Vision Engine-nek nevezett rendszerbe táplálják, amelynek célja a tevékenységek megfigyelése, katalogizálása és jelentése. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a városlakók semmit nem tudnak tenni a közterületeken, üzletekben, épületekben anélkül, hogy az ne lenne nyomonkövethető.
Kota Oishi, a Woven City vezérigazgatója elmondta, hogy a Toyota tisztában van az adatvédelmi aggályokkal, amelyek szintje régiónként változik. A cég szerint a délkelet-ázsiai válaszadók meglehetősen lazán kezelik az adatvédelmet, a japánok vagy az európaiak lényegesen óvatosabbak, ezért nekik külön biztosítékokat kell adni az adatvédelemre vonatkozóan. A Woven City-ben ez a Data Fabric nevű rendszeren keresztül valósul meg, amelyben a felhasználók egyéni szolgáltatásonként dönthetnek, beleegyeznek-e az adatgyűjtésbe, vagy sem. Természetesen láttunk már ilyet, ami most még opcionális és választható, az néhány év múlva már az alapszint lesz.
A 100 most beköltöztett lakó 98%-a egyébként abba is beleegyezett, hogy egy kamerás robot működhessen az otthonukon belül. A Toyota városának van más célja is: az együttműködés mérnökök, kutatók és fejlesztők között. Ezért például minden második pénteken startupokat és alkotókat hoznak össze, ahol projekteket lehet megvitatni. A Woven City tele van tágas közösségi munkaterekkel, amelyeket a spontán ötletelések elősegítésére terveztek, és amelyekben számos 3D nyomtató áll rendelkezésre a gyors prototípus-készítéshez. A 100 jelenlegi lakó tesztalany és rengeteg különféle eszköz tesztelését végzi.
Így AI-vezérelt karaokegépet, egyedi pollenszűrő rendszert vagy éppen kézbesítőrobotokat. Egy városhoz képest a Toyota Woven Citynek meglehetősen kis alapterülete van, gyakorlatilag inkább egy nagyobb lakóparknak számít. A tervezett 70,8 hektáros terület csupán mintegy 10 százaléka készült el. Működési szempontból a Woven City a Woven by Toyota, Inc. égisze alatt működő üzleti vállalkozás, amelynek ugyan pénzügyi adatai nem nyilvánosak, de az biztos, hogy jelenleg nem nyereséges a projekt, ami egy hosszútávú cél lenne. Ha konkluziót akarunk róla vonni, akkor gyakorlatilag ez egy három háztömb méretű óriási tesztpálya mindenféle eszközök kereskedelmi forgalombahozatal előtti végtesztelésére.
A fizikai mesterséges intelligencia mindenhol jelen van a városban, mindenféle formájú és méretű robot formájában. Vannak csomagkézbesítő robotok a lakóknak, mások bevásárlást szállítanak haza, megint más robot tálcákat hord a lakásokban és így tovább. Legtöbbjük inkább tervezett koncepciónak tűnt, mint valóban praktikus eszköznek. De masszívan tesztelik itt a Guide Mobit is, amely autonóm módon mozgatja az autókat a parkolóházból a lakók felvételi pontjáig. Nem tolóerőt biztosít, hanem szenzoraival megakadályozza, hogy az autók rossz irányba haladjanak.
Az érintett autók Toyota bZ4X elektromos járművek, amelyek nem rendelkeznek a feladathoz szükséges szenzorkészlettel, de a Toyota szerint a biztonság érdekében nem lehet teljes egészében az autók saját szenzoraira építeni. Ha esik az eső, az jelenleg még probléma a város számára, mert a legtöbb robot inkább zárt helyen marad ilyenkor, hogy megóvja érzékelőit a nedvességtől.
A Woven City azonban végső soron a Toyota kísérlete arra, hogy a globális mobilitás következő nagy szintjére lépjen és mindennemű technológiai újítását valódi emberi környezetben tudja tesztelni a piacra dobás előtt. Viszont jelenleg egy ilyen utópia vonatkozásában inkább több a kérdés, mint kevesebb – ki akarja például, hogy éjjel-nappal tucatnyi kamera figyelje vagy hogy gyakorlatilag semmit se tudjon csinálni, mert mindent robotok akarnak elvégezni helyette?
Megjelent a BitcoinBázis oldalon.
