Miközben az Európai Unió tagállamai sorra léptetik életbe a kriptoeszközök piacát szabályozó MiCA keretrendszert, Lengyelországban egyedülálló politikai patthelyzet alakult ki. A lengyel törvényhozás, a Sejm harmadszorra sem tudta átvinni a kriptovaluták szabályozásáról szóló törvénytervezetet, miután nem sikerült összegyűjteni az elnöki vétó megtöréséhez szükséges többséget. Ezzel Lengyelország lett az egyetlen olyan európai ország, amely teljesen lemaradt a közösségi szabályozási határidőről, egyedülálló jogi bizonytalanságban hagyva a helyi piaci szereplőket.
A szavazáson a jelen lévő 442 képviselőből 241-en voksoltak az elnöki vétó felülírására, míg 198-an ellenezték azt, így a javaslat 25 szavazattal elmaradt a szükséges háromötödös többségtől. Karol Nawrocki államfő határozottan elutasította a tervezetet, arra hivatkozva, hogy a jogalkotók a tizenhat módosító javaslatából mindössze egyetlenegyet építettek be a szövegbe. Az elnök álláspontja szerint a rossz törvény nem válik jóvá attól, hogy százszor megszavazzák. Nawrocki attól tart, hogy a Pénzügyi Felügyeleti Hatóság (KNF) túlzott jogkörei – például a weboldalak önkényes blokkolásának lehetősége – nem a befektetőket védenék meg, hanem a legális kriptovállalkozásokat kényszerítenék arra, hogy külföldre meneküljenek.
A szabályozási csata mögött súlyos politikai és bűnügyi feszültségek húzódnak meg. A Donald Tusk vezette kormány és Andrzej Domański pénzügyminiszter abban bízott, hogy a szigorúbb állami felügyelettel elejét vehetik a Zondacrypto – korábbi nevén BitBay – körül kirobbant gigantikus botrányhoz hasonló eseteknek. A gyanú szerint több mint 95 millió dolláros kárt okozó ügyben a korábbi alapító, Sylwester Suszek 2022-es nyomtalan eltűnése óta folyik a nyomozás, és a szálak a lengyel közélet legfelsőbb köreiig érnek. A kormánykoalíció azzal vádolja az ellenzéket és az elnököt, hogy a tisztázatlan üzleti érdekeket helyezik a lakosság biztonsága elé, míg a politikai csatározások árát a teljes hazai kriptoipar fizeti meg.
Ez a lengyelországi jogalkotási bénultság különösen tanulságos a régiós folyamatok fényében, hiszen a közép-európai piacok egészen eltérő utakat jártak be az elmúlt időszakban. Magyarországon például a kriptovaluták megítélése és szabályozási környezete gyökeres fordulatot vett. A tavalyi évben a Fidesz-kormány még példátlanul brutális szigorításokkal és fojtogató megkötésekkel próbálta kalitkába szorítani a szektort, ami komoly felháborodást váltott ki a hazai közösségben és a befektetők körében. Ezt a drákói keretrendszert törölte el végül idén júliusban a Tisza-kormány, amely a túlszabályozás és a büntető jellegű szigor helyett egy átláthatóbb, a nemzetközi MiCA-normákhoz illeszkedő és az innovációt támogató jogi környezet megteremtése mellett tette le a voksát.
A lengyel példa ugyanakkor jól mutatja, mennyire kényes egyensúlyt kell megtalálnia a jogalkotóknak a piaci szereplők védelme és a technológiai fejlődés támogatása között. Míg Magyarország a korábbi túlzó szigorítások eltörlésével a kiszámíthatóság útjára lépett, addig Lengyelországban a politikai dac és a szabályozási vákuum miatt a kriptovállalkozások továbbra is kijelölt felügyeleti hatóság nélkül, teljes bizonytalanságban kénytelenek működni. A kérdés már csak az, hogy a varsói törvényhozás képes lesz-e őszre egy olyan tervezetet letenni az asztalra, amely az államfő kifogásait is orvosolja, vagy Lengyelország tartósan az Európai Unió egyetlen szabályozatlan kriptós szigete marad.
Megjelent a BitcoinBázis oldalon.
