Otthonaink felokosítása és telefonról történő irányítása az elmúlt évek egyik legnépszerűbb technológiai különlegességének számít: bár az okosizzók, kamerák, zárak, termosztátok és a hangvezérléses asszisztensek nem szolgálnak funkcionális, csupán kényelmi szolgáltatást, mégis szinte minden új és modern háztartás részévé váltak.
A kényelem azonban komoly felelősséggel is jár: minden új eszköz egy újabb potenciális belépési pont lehet a kibertámadók és rosszakarók számára, vagyis érdemes lehet tudatosan, biztonságosan, telepítés előtt elvégezni néhány lépést, hogy otthonunkat a maximális biztonságban tudhassuk – minden téren.
Az első és talán legfontosabb lépés, hogy az okosotthoni eszközök ne ugyanazon a hálózaton működjenek, mint a számítógépek, telefonok vagy munkaállomások. Az úgynevezett IoT (Internet of Things) eszközök többsége elegendő 2,4 GHz-es Wi-Fi kapcsolattal is, ezért célszerű számukra külön hálózatot vagy vendéghálózatot létrehozni. A fejlettebb otthoni hálózatok esetében VLAN használatával teljesen elkülöníthetők ezek az eszközök, így egy esetleges támadás jóval nehezebben érheti el a személyes adatokat tartalmazó készülékeket.
Legalább ennyire fontos a firmware rendszeres frissítése. Az okoseszközök gyártói folyamatosan javítják a felfedezett sérülékenységeket, ezért minden új telepítés után érdemes azonnal ellenőrizni, hogy elérhető-e új szoftververzió. Ugyanez igaz az otthoni routerre is, amely a teljes hálózat egyik legfontosabb védelmi vonala.
Sok okoseszköz rendszeresen kapcsolatba lép a gyártó szervereivel frissítések, diagnosztikai adatok vagy statisztikák továbbítása érdekében. Bár ennek jelentős része legitim működéshez szükséges, nem minden felhasználó szeretné, hogy készülékei folyamatosan adatokat küldjenek kifelé.
A haladó felhasználók ezért gyakran külön tűzfalszabályokat állítanak be olyan rendszerekkel, mint a pfSense vagy az OPNsense. Ezek segítségével korlátozható, hogy az IoT-eszközök milyen külső szerverekkel kommunikálhatnak, miközben a helyi hálózaton továbbra is megfelelően működnek. A DNS-forgalom szűrése vagy az indokolatlan internetkapcsolatok tiltása tovább csökkentheti a támadási felületet.
Ennek fontosságáról Bruce Schneider, biztonsági szakértő is beszélt könyvében, a Screts and Lies: Digital Security in a Networked World -ben.
„A kiberbiztonság nem egy termék, hanem egy folyamat, amit naprakészen kell tartani, ügyelve a legapróbb részletekre is, hogy ne adjunk támadási felületet a rosszakaróknak.”
Utalva Schneider nyilatkozatára, az okosotthonok kiépítése nem úgy működik, hogy gondolunk egyet, megveszünk egy terméket, és azzal elvégeztük a teendőnket. Ez egy előre átgondolt, tervezést igénylő folyamat, ahol megfelelő áramforrást, elérhetőséget és szellőzést kell biztosítani például a Wi-Fi-alapú készülékek számára, különösen ügyelve a jelerősségre.
Ezzel szemben, akik a Thread, Zigbee vagy Z-Wave szabványt használó eszközök saját mesh hálózatot építenek ki, amely nagyobb lefedettséget és stabilabb kommunikációt biztosít.
Megjelent a BitcoinBázis oldalon.
