Sokáig magától értetődőnek tűnt, hogy a kriptovilág a hagyományos pénzügyi rendszeren kívül létezik. Alternatívaként született meg, menekülőútként azok számára, akik bizalmatlanok voltak a bankokkal, az állami pénzpolitikával vagy éppen a központi kontrollal szemben. Éppen ezért különösen érdekes pillanat, amikor nem a kriptó próbál eltávolodni az államtól, hanem az állam dönt úgy, hogy intézményes formában beemeli ezt a világot a saját pénzügyi rendszerébe.
Belarus most pontosan ezt teszi. Jogilag megnyitja az utat a kriptobankok előtt, vagyis olyan pénzintézetek előtt, amelyek a klasszikus banki működést és a kriptós szolgáltatásokat egyszerre kínálhatják. Ez első pillantásra akár bátor, sőt progresszív lépésnek is tűnhet. Ha azonban közelebbről megnézzük, milyen keretek között és milyen céllal történik mindez, a kép jóval árnyaltabbá válik.
A január közepén aláírt elnöki rendeletet Alexander Lukashenko jegyzi. A dokumentum a hivatalos megfogalmazás szerint Belarus pénzügyi IT-technológiai szerepét kívánja erősíteni, és megteremti a kriptobankok működésének feltételeit. A rendelet pontosan meghatározza, mit jelent ebben az összefüggésben egy kriptobank: részvénytársasági formában működő intézményt, amely egyszerre végezhet hagyományos banki, fizetési és digitális tokenekhez kapcsolódó pénzügyi tevékenységet.
A belarusz jegybank részéről is hangsúlyozták, hogy a rendelet gyakorlati megvalósítása már folyamatban van. Alexander Yegorov, a Nemzeti Bank igazgatótanácsának első elnökhelyettese szerint a következő hónapokban a szabályozók a meglévő pénzügyi keretek átalakításán dolgoznak majd, ami várhatóan körülbelül fél évet vesz igénybe.
Yegorov a BelTA hírügynökségnek nyilatkozva úgy fogalmazott:
Párhuzamosan természetesen minden potenciális befektetővel együttműködünk, legyen szó hazai vagy külföldi szereplőkről, hogy szinte azonnal, a teljes jogszabályi háttér előkészítését követően már megjelenhessenek az első kriptobankok országunkban.
A jegybanki vezető ezt a szabályozást az egyik leginkább várt pénzügyi döntésnek nevezte, nemcsak Belarusban, hanem nemzetközi szinten is, különleges jellegére hivatkozva. Elmondása szerint a tervezett kriptobankokban nem tesznek különbséget a kriptó- és a fiatállomány között, lehetővé válhat kriptószámlához kapcsolt bankkártyák kibocsátása, valamint kriptovalutával fedezett hitelek nyújtása is, ami elsősorban a kriptós és bányászati szereplők számára lehet vonzó.
A belarusz kriptobank-modell fő elemei: jogi keretek, engedélyezési feltételek és a tervezett működés irányai.
Ez nem jelent szabad piacot. Kriptobank csak az lehet, amely megszerzi a rezidensi státuszt a belarusz Hi-Tech Park rendszerében, és bekerül a Nemzeti Bank hivatalos nyilvántartásába. A szabályozás kettős: az ilyen intézményekre egyrészt a nem banki pénzügyi szervezetekre vonatkozó jogszabályok érvényesek, másrészt alkalmazkodniuk kell a Hi-Tech Park felügyeleti tanácsának döntéseihez is.
A tervezett működés papíron korszerűnek tűnik. A kriptós és a hagyományos pénzeszközök között nem lenne megkülönböztetés, a bankok kriptós számlákhoz kapcsolódó bankkártyákat is kibocsáthatnának, és lehetővé válna az is, hogy hiteleket kriptovaluta-fedezet mellett nyújtsanak. Ezek a funkciók elsősorban olyan vállalkozások számára lehetnek érdekesek, amelyek már eleve a kriptós ökoszisztémában működnek, például bányászati vagy blokklánc-alapú cégek.
A gyakorlat azonban jóval kevésbé látványos, mint ahogyan elsőre hangzik.
Egy, az IT-szektorban dolgozó, névtelenséget kérő szakértő szerint a rendelet nem új pénzügyi világot teremt, hanem jogi keretbe foglalja azt, ami Belarusban eddig is létezett. A Bank BelVEB köré szerveződő Finstore.by platform jó példa erre. A bank maga nem végezhetett közvetlen kriptós tevékenységet, ezt egy, a Hi-Tech Parkban bejegyzett külön cég intézte. Az új szabályozás ezt a szétválasztást szünteti meg, és lehetővé teszi, hogy a banki és kriptós funkciók egyetlen jogi egységben jelenjenek meg.
Ez a megközelítés már inkább a rendszer racionalizálásáról szól, mintsem technológiai forradalomról. A szabályozás átláthatóbbá és könnyebben felügyelhetővé teszi a meglévő gyakorlatot. Ezzel párhuzamosan viszont világossá válik az is, hogy a döntés mögött nem kizárólag fintech-szempontok húzódnak meg.
A mostani kriptobankos rendelet nem egy hirtelen irányváltás eredménye, hanem egy korábban már kirajzolódó gondolkodás következő lépése. A belarusz döntéshozók már évekkel ezelőtt azt vizsgálták, miként lehetne a kriptót nem elvi szinten, hanem konkrét pénzügyi eszközként beilleszteni az ország működésébe.
Ebből a megközelítésből következik az is, hogy a kriptó Belarusban nem a rendszerrel szembeni alternatívaként jelenik meg, hanem olyan technológiai megoldásként, amelyet szigorú jogi és intézményi keretek között az állami pénzügyi infrastruktúra részévé tesznek. A kriptobankok engedélyezése ebbe a logikába illeszkedik, nem decentralizált ökoszisztémát hoz létre, hanem egy felügyelt, államilag kontrollált modellt erősít tovább.
Ha ebből a folyamatból indulunk ki, a kriptobankok megjelenése már nem meglepő, hanem szinte elkerülhetetlen lépésnek tűnik. A kriptóval kapcsolatos korábbi belarusz nyilatkozatok és kísérletek mind abba az irányba mutattak, hogy az ország vezetése nem elutasítani vagy eltűrni akarja ezt a technológiát, hanem használni. A mostani rendelet ennek a használatnak ad formális, jogilag is körülhatárolt keretet.
A szakértői értelmezések szerint a belarusz kriptobankok nem a nyugati piacokra készülnek. Az európai és amerikai pénzügyi felügyeletek rendkívül érzékenyen reagálnak a gyanús tranzakciókra, és Belarus bankszektora már most is jelentős szankciós nyomás alatt áll. Egy túlzottan nyílt kriptós nyitás ebben a környezetben komoly kockázatot jelentene.
A cél sokkal inkább az, hogy az ország új pénzügyi eszközöket találjon az Oroszországhoz, Kínához, más ázsiai országokhoz, valamint a nyugati szankciós rendszerhez nem csatlakozó államokhoz fűződő kapcsolatok fenntartására. Ebben az összefüggésben a kriptó gyakorlati megoldásként jelenik meg. Egy olyan eszközként, amely segít fenntartani a pénzmozgást egy politikailag és gazdaságilag erősen korlátozott térben. A belarusz hatóságok láthatóan óvatosan haladnak, és folyamatosan mérlegelik, meddig feszíthetők a határok anélkül, hogy a még meglévő pénzügyi csatornák is bezárulnának.
A Hi-Tech Park eddigi gyakorlata alapján aligha válik Belarus globális kriptóparadicsommá. A belépési feltételek szigorúak, és az ott működő kriptós cégek többsége banki, állami vagy félállami háttérrel rendelkezik. Nem jellemző, hogy véletlenszerű szereplők jelenjenek meg a rendszerben, és nem számítanak kriptobankok tömeges megjelenésére sem.
A szakértők nem tartanak attól, hogy az ország ellenőrizhetetlen pénzmosóközponttá válna. A belarusz pénzügyi vezetés tisztában van azzal, hogy a teljes elszigetelődés súlyos következményekkel járna. Éppen ezért a kriptobankos modell inkább óvatos kísérletként értelmezhető, amely a meglévő mozgástér megőrzését célozza.
Magyar olvasóként mindez elsőre távolinak tűnhet. Valószínűleg kevesen gondolkodnak azon, hogy belarusz kriptobanknál nyissanak számlát, és a mindennapi pénzügyeinket sem ez a döntés alakítja át. Mégis érdemes figyelni erre a folyamatra, mert jól mutatja, hogyan változik a kriptó szerepe a világban. Egyre kevésbé egy kívülálló technológia, és egyre inkább olyan eszköz, amelyet az államok saját céljaik szolgálatába állítanak.
Belarus példája arra emlékeztet, hogy amikor az állam kriptobankokat engedélyez, az sokszor nem a pénzügyi szabadság irányába tett lépés. Inkább annak jele, hogy új megoldásokat keres egy egyre szűkülő gazdasági és politikai térben. A kriptó ebben a történetben nem menekülőút, hanem a rendszer része lett.
Megjelent a BitcoinBázis oldalon.
