Vitalik Buterin, az Ethereum társalapítója ismét beszállt a DeFi körüli vitába. Állítása szerint a mai decentralizált pénzügyi ökoszisztéma jelentős része csak látszólag decentralizált, miközben eltávolodott azoktól az alapelvektől, amelyek miatt a DeFi eredetileg létrejött. Ugyanakkor Buterin nem temeti a dolgot, szerinte bizonyos, jól megtervezett algoritmikus stabilcoinoknak igenis lehet szerepük egy valóban decentralizált pénzügyi rendszerben.
A mostani eszmecsere egy kriptoelemző, c-node megjegyzéseivel indult, aki szerint a DeFi-nek ma csak nagyon szűk körben van valódi létjogosultsága. Véleménye szerint akkor indokolt DeFi-t használni, ha valaki kriptóban long pozíciót tart, és úgy szeretne pénzügyi szolgáltatásokat igénybe venni, hogy közben nem adja ki a kezéből az eszközei feletti kontrollt.
C-node különösen kritikus a hozamtermelő stratégiák nagy részével szemben, például amikor felhasználók USDC-t helyeznek el hitelezési protokollokban. Ezeket a konstrukciókat „cargo cult” jelenségnek nevezi, vagyis olyan megoldásoknak, amelyek külsőleg lemásolják a sikeres DeFi-modelleket, de valójában nem hordozzák azok decentralizációs lényegét.
Szerinte az Ethereumon kívüli blokkláncoknak azért is nehéz megismételni az Ethereum korai DeFi-sikereit, mert az ottani közösség ideológiailag elkötelezett volt a self-custody mellett. Az újabb ökoszisztémák ezzel szemben gyakran kockázati tőkére és intézményi szereplőkre épülnek, akik számára a kényelem és a szabályozási megfelelés fontosabb, mint az ideológiai.
Buterin részben egyetért a kritikával, ugyanakkor árnyalja is azt. Úgy látja, hogy a centralizált stabilcoinokra épülő DeFi-stratégiák valóban problematikusak. Szerinte az, hogy egy alapvetően központosított eszközt egyszerűen egy okosszerződésbe csomagolunk, még nem teszi azt valódi DeFi-vé.
Buterin értelmezésében a DeFi célja az, hogy ténylegesen csökkentse az ellenoldali kockázatot, és a pénzügyi rendszer alaprétegében hozza létre a decentralizációt. Nem elég a meglévő, dollárra épülő infrastruktúrát technikailag újracsomagolni, ha közben a kockázatok és a kontroll továbbra is centralizált szereplőknél maradnak.
A vita egyik legérdekesebb pontja, hogy Buterin kifejezetten megvédi az algoritmikus stabilcoinok egy részét. Hangsúlyozza ugyanakkor, hogy nem minden algoritmikus megoldás egyenlő. Azok a konstrukciók, amelyek túlzott fedezettel működnek, vagy a kockázatot több piaci szereplő között osztják szét, szerinte beleférnek a valódi DeFi fogalmába.
Buterin példaként említi, hogy még akkor is értékes egy ilyen rendszer, ha a likviditás döntő része olyan szereplőkhöz kötődik, akik egyszerre tartanak negatív és pozitív pozíciókat különböző helyeken. A lényeg az, hogy az ellenoldali kockázat átruházható és piaci alapon árazott legyen, ne pedig egyetlen központi kibocsátó döntésein múljon.
Ezzel lényegében azt üzeni, hogy nem az algoritmus maga a probléma, hanem a mögötte álló fedezeti és kockázatkezelési modell. Egy jól megtervezett, túlfedezett algoritmikus stabilcoin közelebb állhat a DeFi eredeti eszméihez, mint egy centralizált dollárra épülő hitelezési pool.
Buterin gondolkodása nem áll meg a jelenlegi vitapontoknál. Hosszabb távon azt tartja az egyik fő célnak, hogy a kriptós pénzügyi rendszer túllépjen az egyetlen fiat valutához kötött gondolkodáson. Ehelyett olyan elszámolási egységeket képzel el, amelyek decentralizált fedezeti struktúrákra és megosztott kockázatra épülnek.
Ez a gyakorlatban olyan DeFi-rendszerekhez vezethet, amelyek nem kizárólag dollárhoz kötött stabilcoinokra támaszkodnak, hanem többféle kriptoeszközből, túlfedezett pozíciókból és piaci mechanizmusokból állnak össze.
A DeFi-közösségben komoly szemléletbeli különbségek alakultak ki. Az egyik irányzat elsősorban spekulációs és tőkehatékonysági eszközként tekint a DeFi-re, ahol a cél a hozam maximalizálása és a tőkeáttétel kihasználása self-custody mellett. A másik megközelítés viszont egy teljesen új pénzügyi infrastruktúrát lát benne, amely hosszú távon képes lehet alternatívát nyújtani a hagyományos pénzügyi rendszerrel szemben.
A hozzászólók egy része szerint még a centralizált eszközökre épülő DeFi is teremthet értéket, ha közben csökkenti a közvetítők számát. Mások inkább azt az álláspontot képviselik, hogy hosszú távon azok a protokollok maradnak majd életképesek, amelyek minimális centralizációval és valódi self-custody-val működnek.
Az Ethereum DeFi-dominanciája nem pusztán technológiai kérdés. Az Ethereum korai közössége erősen decentralizációpárti volt, míg sok újabb blokklánc inkább kockázati tőkére és intézményi befektetőkre épül. Ez a különbség hosszú távon meghatározhatja, hogy a DeFi melyik irányba fejlődik majd. A kényelmesebb, de centralizáltabb megoldások felé, vagy a bonyolultabb, de valóban decentralizált rendszerek irányába.
A DeFi közel tíz éve létezik, és egyre alapvetőbb kérdések kerülnek előtérbe. Ki birtokolja valójában az eszközöket? Mennyire tekinthető decentralizáltnak egy rendszer, ha centralizált stabilcoinokra és letétkezelőkre épül? Képes-e a DeFi valódi alternatívát kínálni a hagyományos pénzügyekkel szemben?
Vitalik Buterin algoritmikus stabilcoinokról alkotott véleménye szerint a jövőben azok a protokollok lehetnek igazán relevánsak, amelyek nem pusztán hozamot ígérnek, hanem valódi decentralizációt, átlátható kockázatkezelést és self-custody lehetőséget biztosítanak.
Megjelent a BitcoinBázis oldalon.
